The Gazette:

the GazettE:Bath Room

Miért nem tudok aludni? Megigézett a csend…

Üresen beszélek magamhoz a nyirkos szobában.

Miért nem tudok aludni? Mert megláttalak téged.

Lenézel a nedves szintről. A fejedre támaszkodsz alvás alatt.

Nem éreztél semmit az érdektelen valóság iránt.

Bálványozva néztelek téged, egy szót sem szólva, még hunyorítani is elfelejtettem.

Álmodni akartál, az ébredés félelmét érezni.

Mindent feledni akartam. Ez önző és értelmetlen.

Neveden szólítottalak, mérges lettem a némaságtól.

Kiabáltam amíg el nem értem gyenge vállaid. Túl törékeny volt és forró.

Megigézett az érdektelen valóság.

Rájöttem, minden jelentéktelen volt amit tettem,

És nem azért születtem, hogy sírjak.

A hang mögöttem folytatódott..

Az indok nem volt fontos többé.

Csak te voltál szomorú a szemem láttára.

Borzasztóan utálom magam amiért semmit sem tehettem érted.

Most mondom neked, ki adott nekem nevet. Mellettem tudnál lenni úgy ahogy vagy?

Igen, számomra te vagy az első és utolsó “édesanyám”.

Gyengéden felrajzoltalak mélyvörös színnel a fehér falra.

Közelebb húzódtam még mindig meleg arcodhoz. Nyugodtan húztam mosolyra ajkaim.

A nagy könnycsepp veled egyesült. És éreztem, hogy Egyé váltunk.

Mikor szempilláim bezárultak, a forróság is tovaszállt. És melletted voltam…

GazettE:Émegygés&borzongás (Nausea&Shudder)

Vágyakozz a fény másik oldalára!

Vágyakozz a névtelen szabadságra!

Vágyakozz,nyeld le félelmeidet!

Vágyakozz annyira,hogy magasabbra repülhess bárkinél!

Héj!A sebbel teli szárnyaiddal,

Zsákmányra a szemeid kinyílanak és ugranak.

Ez egy sáros mennyország lehet,

De azoknak akik itt élnek ez a boldogság.

Az aranyozott fémmel bevont napokat még mindig kínozzák.

Neked kell az arcukat a válladra venned.

Az egyhangú gúnyolódás állandóan megy.

A valóság a szemeid előtt hever.

Vágyakozz,szúrd át a sötétséget!

Vágyakozz a névtelen szabadságra!

Vágyakozz,nyeld le félelmeidet!

Annyira hosszú a reszkető szívverésed...

Válaszolom a saját kérdéseim

-hurok,útálom magam-

Egy összehurkoló fájdalom végén,

Bámulom a mennyország ajtaját.

Az a madár aki előtört a sötétség,

Hogy végül nyugodtan repüljön,

Érezte a magányt.

Látom vékony szárnyait,

Minden ami után sóvárogtam...

Ez minden?

Az árnyéka,amit mindenki látott,

A Föld végei felé suhannak.

És erősen imátkozott ahoz a lámpafényhez,

Ami úgy tűnt körös-körül elrepül.

Mélységben lassan ég...

Reszketsz ahogy a jövőn keresztül ügyetlenkedsz...

Ha éppen ott fogsz állni az rendben van.

Az a névtelen szabadság,

Amit otthagytam,nevetett,

Ahogy ezt mondtam.

És most itt fürdök a fényben,

Miközben megfogadom,

Hogy soha nem fordítom a szemeimet

A pislákoló jövőből ide.

the GazettE:Hosszú,sötét éjszaka

(D.L.N.)

Kezdettől tudtam,ezért nem vagyok szomorú.

Egyeével,egyesével megpróbálom megszámolni a számokat.

A fű és a fák haldokló színe megfakul.

Nem tudom,mikor jön el az évszak vége.

Hol a Nap,amely a lábnyomokra sütött?

Hogyan hívjam elő a Napot,

Amely hallotta a lépéseket?

Nem is reménykedem,a holnap számomra pótolhatatlan dolog.

A fű és a fák meghalnak,

Követik a hangot,

A fű és a fák meghalnak,

Követik a hangot,

Érzem az évszak végét.

A virág büszkén bontja ki a szirmait.

Én büszke lehetek egyáltalán valamire?

A Hold elhúzta függönyét,

Miért tűz rám mégia a Nap?

Kezdettől tudtam,ezért nem vagyok szomorú.

Ha az átvirrasztott éjszaka nem is ér véget,

Ha nem is ragyog csillag az égen,

Ha a várost színessé varázsoló fények mind ki is hunynak,

Látom azoknak az arcát,

Akiket meg kellett védenem,

Ahogy a szeretteimk utolsó pillanatait is.

Köszönöm hogy tíz percig figyeltél,

De most mát azt hiszem minden rendben,

Most már szt hiszem minden rendben.

the GazettE:Mocsok a szépségben

(Filth in the Beuty)

Itt van a szépség olyan oldala ami egyszer mocskos lesz;

Meghalt a szeretett mocsokkal.

A szentjánosbogár elsüllyed a ragyogás óceánjába.

A kétségbeesés csak hazugság a vágyakozás fölött.

A hőmérséklet belehal az ellentmondásba.

Az érvelő kopott simogatásokon

Táncolj és olvadj hirtelen a fiatalságba

Trágáran...

Az elmém lezuhan...

Nincs pazarlás és mocskosság...ez hiányzik.

Mutassuk a reménytelen érzelmeket egymásnak/Neki/...

Nem tudsz önzőséget játszani

Csábíts a szexuális szégyenre...

Éhes a szívdobbanásra,a sóhajt megállítva.

Felfogás nélkül kapaszkodót keresve..

Ne gyere túl közel!

Ne érj a szemeimhez!

Ordít a bánat.

Kérlek ments meg

Mielőtt beleszakadok!

Gyere,gyere,gyere...

Csupán ordítani tudsz.

Csak gyere megvalósítani...

Várni a zuhanásra...

Szexuális szégyen...

Szexuális szégyen!

Ne add fel amíg küzdhetsz!

Légy készen.

Legalább kipróbálod önmagad.

Szóval nem akarod Önmagad elfogadni?

Miért nem nézel fel és vársz rám?

Ő nem gép!Nagy és erősebb!Ne így veszítsd el a szívem...

Nincs pazarlás és mocskosság...ez hiányzik.

Mutassuk a reménytelen érzéseketegymásnak/Neki/...

Nem tudsz neki önzőséget játszani

Csábíts a szexuális szágyenre...

Kikerülni az ő valóját.

A kezed vakmerően véres lesz.

Kedvesen szét is kend.

***csúszós és forró...

Ne gyere túl közel!

Ne hagy,hogy kapaszkodjon ahol eddig fogást talált!

Ne gyere túl közel!

the Gazette:Langyos eső és durva szenvedély (Namaatatakai ame to zaratshuita jounetsu)

Nem tudom elfelejteni a fénykép témáját,

Ahogy omladozva esett.

Dörzsöltem a lábaimat,

Ahogy tántorogtam miközben vártam rád;

Valószínűleg nem fogsz megbocsájtani Nekem...

A szívem,amit a hang az esővel összekevert;

Az a hang megállt mellettem.

Én csak...Én csak nem akarok

Egy egyedüli titkot Tőled.

Éppen azt akarom,hogy értsd

Ez az igazság most az egyszer.

Tarts engem,miközben bezárod a 

Kétségbeesett hazugságodra kiterjedő figyelmedet.

Áh,mit tesz Velem a "végrendeleted",

Ha hazugság nincs a kezedben.

A késsel a zsebemben,vegyél magadhoz és fussunk...

Az esőcseppek.Éneklek szakadatlan.

A folt az ingemen nem fog eltűnni.

Elmossa a rozsdás illatú bűnt,és bűnt,és bűnt az esőben.

Kedves...most,hogy elloptam azt a féltékenységet,

Ami Rólad csavarodott.

Én vagyok az egyetlen,aki a szíved mélyén süllyed?

Amikor láttalak Téged,ahogy a szakadó esőben 

Lihegve kutattál utánam,anélkül,

Hogy az esernyődet kinyitottad volna;

Én épp attól voltam épp annyira boldog...

Most várni fogok arra az időre,

Anélkül,hogy megváltoztatnám a szavakat.

Öleljük egymást,

Miközben az eső keringőt jár az aszfalton.

Azt akarom,hogy átáztassanak édes csókok

Miközben blöffölöm azt a gyengeséget,

Ami azzal fenyeget,hogy kilöttyen.

Karcsú kezeid finom szenvedéllyel csordul túl.

Hagy ott az egyszeri ígéretünket

És integess a piros szirénnél.

Viszlát Kedvesem...nem tudom nem tudom megállni hogy ne szeresselek.

Viszlát Kedvesem...ahogy ahogy eltávolodsz tőlem

A Te durva ízeddel,amit otthagytál a nyelvemen,

Hinni fogok benned,ahogy láttam,hogy ölelsz.

Ha eső lesz abban az időben is amiben találkozunk,

Feltartom majd Neked az esernyőmet...

the Gazette:Fekete-ribiszke likőr

(Cassis)

Ismételten,mint mindig,Én csak fájdalmat okozok Neked...

Mindig nagyon meg kellett bántanom Téged,

Képtelen vagyok arra,hogy mozduljak.

Miért érintett meg ennyire a fájdalmad?

Biztosan azért,mert féltem,hogy a történrlrm ismétli önmagát és újra elveszítelek...

Eltöröltük a felejthetetlen napokat,úgy,hogy kisgyermekként összebújtunk...

Kérdés nélkül fogtad a kezem...

Még akkor is ha holnap érzelmeid elhalványulnak,

Biztos,hogy szerelmem irántad változatlan marad.

Még akkor is ha holnap eltávolodom a szívedtől?

Biztos,hogy szerelmem irántad változatlan marad.

Eggyütt fogunk sétálni,a jövő nincs megírva.

Még mindig eggyütt megyünk a jövőbe,amelyikben Te vagy...

Egyedül,a fájó gondolatokkal,

Majdnem a felejtés pontján,

Minnél inkább számolom az éjszakákat amelyeken nem találkoztunk,annál jobban

nő az aggodalom a mellkhasomban.

Mindenféle magányt összegyűjtve,

Kérlek ne sírj egyedül...

Nem számít,hogy milyen messze vagyunk egymástól,

Csak higgyünk egymásban...

Meg akarom tartani ezt a mosolyt,

Anélkül,hogy ártanék Neked.

Azokat az érzelmeket,amik eltűnnek Velem

Nemakarom újra érezni.

Még akkor is ha holnap érzelmeid elhalványulnak

Biztos,hogy szerelmem irántad változatlan marad.

Még akkor is ha holnap eltávolodom a szívedtől

Biztos,hogy szerelmem irántad változatlan marad.

Kérlek nézz Rám,

Kérlek ne engedd el a kezem.

Eggyütt fogunk menni,a jövő nincs megírva

Még mindig eggyütt megyünk a jövőbe,amelyikben Te vagy.

A jövőben amelyikben Te vagy...

the Gazette:Nyugodt irígység

(Calm Envy)

Úgy tűnik,az eső hangjában elmerülök

Ez az ígéret kinek az álma?Kié ez az álom?

Látni akarom a lényegedet.

Szeretni akarom mindenedet.

Ez az az út,ugye?

Amikor a kezeink összeérnek,

Ez az ismeretlen illat a velemszemben állótól származik.

Bár normálisan lélegzek,úgy tűnik végül összeomlok.

Ha mélyebben tudnál Engem szeretni,mint azok a szavak

Azt hihetném,hogy csak Te állsz előttem...

Hirtelen megmutatkozik a múlt,

Az idők,amiket megérinthetnénk

Nem tudta kitölteni az ürességet,

Mely a könnyeken tovaszáguld.

Bár kényelmet találok ebben a békében,

Te,aki itt ülsz mellettem,

Összetörsz a belsőmben.

Látni akarom alényegedet.

Szeretni akarom mindenedet.

A válasz belefullad egy mosolyba.

Nem szeretted a mindennapos árnyékot,

Amikor mindez elveszett.

Elvisszük azokat,akiket ez nem tüntetett el.

Bár hozzád vágtam azokat a szavakat,

Te tudtál szeretni Engem.

Csak Neked tudnék hinni,mikor előtted állok.

Hirtelen megmutatkozik a múlt és minden alkalommal fáj,

Amikor megérintesz.

Szeretni akarlak Téged,mert belül üres vagyok.

Nem foglak elengedni,és látod,hogy hogyan törlöm le a könnyeimet.

Nincs semmi más előttem csak a Te mosolyod.

Nem illünk össze,elrejtő gondolaz a búcsú.

Azt kívánom,hogy ne sírj ennél a búcsúnál.

Messze a gondolatoktól,azt akarom,hogy ne felejts el mindent...

És tégy bele ebbe az űrbe.

Ne üldüzd azokat a napokat...a régi elhagyott napokat.

Ne hagyj el semmi többet annál,ami már távozott

Legalább...

A továbblépés felé tartok,ahogy elalszom

És a gyenge meleg úgy tűnik el,mint a hamu.

Azok a napok,amik nem fognak visszatérni,

Az a személy akit szerettem...

Taion: Testhőmérséklet

Egy télies ég, és a törött utcalámpa hideg szele

A szökés lábnyomának ismeretlen árnyéka

A szabadságot megszerezték

Ha ez felébreszt egy sötét világot

Egy nevető hang belesüllyed a dobhártyába, és ez a hang piszkos

És az erőszak megerőszakol engem

A megértése lehetetlen

Miért lettem kiválasztva? Valakinek válaszolnia kéne…

Kérlek, válaszolja nekem azt valaki, hogy ez egy szörnyű álom

Meddig kell még kiabálnom, vonaglanom, és szenvednem?

Kérlek, mondja nekem azt valaki, hogy ez egy szörnyű álom

Sokszor kiabáltam elvesző hanggal

Nincs kéz, ami rendbe rakná ezt a kócos hajat

Egy nevető hang belesüllyed a dobhártyába, és egy gyenge hőmérséklet keveredik a tél közepével

Meggyőztem magamat; magamat, akinek haldokló hangja volt, és elkezdett vonaglani

Hogy ne veszítsem el az életemet

Megfojtottak az éjszaka alatt, amikor féltem, és haldokló hangom volt

Kérlek, bocsáss meg a haldokló lélegzetemnek

Kérlek, válaszolja nekem azt valaki, hogy ez egy szörnyű álom

Meddig kell még kiabálnom, vonaglanom, és szenvednem?

Kérlek, mondja nekem azt valaki, hogy ez egy szörnyű álom

Még egyszer utoljára mosolyogni akarok

the GazettE:Temetésre pályázó

(Burial Applicant)

Hello,Kedvesem!

Ölj meg,gyengéden!

Az égett test nem hagy el téged.

Ha vársz még,nem tudsz Engem megmenteni,

Legalább láttad már a halált?

Hamis tettként magammal vihetem az utolsó lélegzeted?

Azok alatt a nyikorgások alatt,

Amik lefárasztanak Engem

A reszketés nem fog leállni...

El fogom törölni a kapcsolataimat,

Azzal a fájdalommal,

Amit csak az elmém tud megérteni.

Meghalni értem...értem,nem mentheted meg...

Ez rossz?Válaszolj nekem!

Láss,a szemeid tétováznak és meginognak,

Mert a hazugságok nincsenek a kicsordult könnyekben.

A kezem...szemeim...elmém és lélegzetem...

Mit hagynak el végül azok a rohadt emlékek,amik égetnek?

És azok a maradványok,amik nem menthetnek meg egy gyereket?

A fénykép témájának árnyéka őrültté válik.

Az útálat és a terror eggyütt sikítanak

Miközben látod az elhalványuló szeretetet.

Miért kell ennek a testnek is megrohadnia?

Abban a sötétségben ami pirosban nevet,

Azok a szavak amiket kiöntöttek

Minden alkalommal,mikor egy lélegzetet kibocsátottak

Az nagyon hasonlított az útálathoz.

Azok alatt a nyikorgások alatt,

Amik lefárasztanak Engem

A reszketés nem fog leállni.

El fogom törölni a kapcsolataimat,Azzal a fájdalommal,

Amit csak az elmém tud megérteni.

Meghalni értem...értem,nem mentheted meg...

Ez rossz?Válaszolj nekem!

Láss,a szemeid tétováznak és meginognak,

Mert a hazugságok nincsenek a kicsordult könnyekben.

Dir en Gray:

Mushi: Mellőzve

Senkinek nem tudok megnyílni, egyáltalán nem tudok hinni senkiben

És nem látok semmit, a fény, ami fénylik, eltűnőben van, hamarosan el fog tűnni

Képtelen vagyok megnyílni, ez a gyengeségem, a múltam

Megkaphatom, amit még akarok, ha elérem, hogy a kedvesség, amibe kapaszkodom, eltűnjön

A tipikus válasz az, hogy amikor meghalsz, újjászületsz, és megint visszatérsz

A szívem be van zárva, hamarosan szét fog törni

Miközben visszafojtom a könnyeimet, napról-napra felnevetek

A szívem megmutatta nekem, hogy hinni mit sem jelent

Azok a képmutatók megöltek engem

A szívem be van zárva, hamarosan szét fog omlani

Miközben visszafojtom a könnyeimet, napról-napra felüvöltök

A szívem elhagyott engem a hit erejével

A saját szívem megölt engem

A szívem be van zárva, hamarosan szét fog törni

Miközben visszafojtom a könnyeimet, napról-napra felnevetek

A szívem megmutatta nekem, hogy hinni mit sem jelent

Azok a képmutatók megöltek engem

A szívem be van zárva, hamarosan szét fog omlani

Miközben visszafojtom a könnyeimet, napról-napra felüvöltök

A szívem elhagyott engem a hit erejével

A saját szívem megölt engem

2 comments Április 16, 2010 

Namamekashiki Ansoku, Tamerai ni Hohoemi: Bájos nyugalom, habozó mosoly

Az elérhetetlen tiszta sötétség

A pirosság, ami széthasad ebben a világban, ahol az ujjaim közül kukucskáltam

A hazugság tőled, kinek gyönyörű karcsú karjai vannak

A remény, ami késlekedett mielőtt nedves lett az esőtől, az is egy hazugság?

A távoli homályos ég, ami köröz a hanyatlás álmában, csak távolodik

Sötétté válik

Még az elhalványuló élet is csak továbbra késik

Még most se vagyok képes rá, hogy észrevegyem, reménytelenül sírtam

Csak rémült voltam

A szélharang szétszakítja a sötétséget

Megölöm a kényelmetlen meleg szellőt, és a lélegzetemet

A távoli homályos ég, ami köröz a hanyatlás álmában, csak távolodik…

Ahogy visszanéztem az éjszakákat, egészen tegnapig…

Soha többé… A fény kialudt… Nem tudom felfogni

Soha többé… Senki se számít már… Eltűnik minden

A fájdalommal, amit elviseltem, miközben ordítottam, és éltem

A sötétség végén, a helyen, ahol a harang van

Add comment február 12, 2010 

The Final: A vég

A szándék tiszta, és én bámulok… ezzel a bal kézzel, képtelenség megfogalmazni

Minden alkalommal, amikor vérzek, annak az oka az, hogy élek… És új szavakat fedezek fel, amik élénkek és fényesek

Ráadásul a szeretteim szétszóródnak, mint a virágszirmok a kezemben

Szóval, még ha bele is véstem a jelet a kezembe, miszerint éltem, ezt csak a hiúság virágaiként fogják ismerni

Ez a vég

Egyenként sokszorozódik… miért legyek egy szomorú csalétek?

Mélyen a pokoli szívemben… Nem tudok visszamenni

Egy önmarcangoló vesztes, nem képes látni a holnapot

Az öngyilkosság az élet bizonyítéka

Ráadásul a szeretteim szétszóródnak, mint a virágszirmok a kezemben

Szóval, még ha bele is véstem a jelet a kezembe, miszerint éltem, a szirmok csak szét fognak szóródni a hiúság virágaiként

Szóval nem tudok élni

Ami elveszett, nem tud megint megszületni

Egy dal, ami nem keresi az élet bizonyítékát

Adjuk át magunkat a végnek… Ez a vég

Vérezzük össze a megkísérelt öngyilkosság virágait…

Add comment február 12, 2010 

Child Prey: Gyerekáldozat

Egy gyerek haldoklik

Gyerekáldozat

Csókolj meg halálosan

Csókolj meg, ölj meg, szeress

Csókolj meg, ölj meg, szeress

Siess és szabadulj fel!

Az ok, amiért valaki nem tud szívből mosolyogni—

Ez egy egyszerű ok:

Az élet.

Csókolj meg halálosan

Csókolj meg, ölj meg, szeress

Csókolj meg, ölj meg, szeress

A gyerek lángol

Csókolj meg halálosan

Csókolj meg halálosan

Csókolj meg, ölj meg, szeress

Csókolj meg, ölj meg, szeress

D'espairs ray:

SIXty?NINe: Hatvankilenc

(ford.megj.: 1. erotikus tartalom 2. aki nem tudná, a hatvankilenc egy szexpóz, de tessék beírni gugliba x3)

Szenteld magadat az összezúzó álmoknak, és eszményeknek

Most kitépem az álarcodat a hazugságokból

Egy fájdalom belefúródik a hátamba, táncol és flörtöl

Egy rothadó szív elkezdett verni…

Egy késztetés, hogy remegjek, amíg a dobhártyáim szét nem repednek

„teljesen indulatba hozol engem!” a lüktetésem erőszakossá válik

A te kicsavart eszményeiddel… mutasd! Fedd fel magad!

Ne bújj el többé! Érezlek… hatvankilenc…

Szarházi gyatra hamisító! Érezlek… szemérmetlen tánc…

Mint a holdfény a bársonyon, úgy forr a piros mocskos véred

Mint a téveszmék, amik feketére piszkítottak téged, szóval ez a te életed jelentése, hervadhatatlan bűnnel

Ne bújj el többé! Érezlek… hatvankilenc…

Szarházi gyatra hamisító! Érezlek… szemérmetlen tánc…

A csillagpor dalra táncol; amíg a táncoló sötétség szét nem törik, addig te terhelt vagy a kitörölhetetlen bűneiddel

Mint egy hősnő a saját filmedből, elrejted a láthatatlan sebeidet, és nevetsz, mintha kivetkőztél volna magadból

A bűnösök egyik dala, játsszunk egy számot a holdról, és a sajnálatról… világítsuk meg az utunkat holnapra…

Add comment Április 18, 2010 

-----------------------------------------------------------------------------

Kogoeru Yoru ni Saita Hana: Virág, ami a fagyos éjszakában virágzik

Miközben visszaemlékeztem arra a tájra, kutattam a te árnyékodat abban…

Túlságosan vágyva a nyugalomra, közülünk mind a ketten megsebesültünk,

A fagyott magány felemelkedett a téli égbe, és hó formájában leesett, akár a virágok

Egy omladozó előérzeten belül, azon a helyen maradtam

Mint a fehér, finoman csillogó virág, ami eltűnt a tenyeremből

Azokon az éjszakákon, mikor a hó énekel, emlékszem rád,

A halvány emlékeim rólad, amik megfagytak abban a szobában,

Befestenek mindent, a vakítóan fényes magányban…

A múlt, ami állandóan felhalmozódik, alakítja a jelent,

Ez a seb, ami nem tud begyógyulni, nem egy hiba, mert egy napon, képes leszek rá, hogy kimondjam ezt…

Most, hogy egy másik égre nézek fel, képesnek kell lennem rá, hogy tovább lépjek,

Az emlékeim, amik feltámadnak, közel évenként, mikor a lélegzetemet fehérré színezik, s elérik, hogy rád gondoljak,

Annak érdekében, hogy abbahagyjam azoknak az időknek a megbánását, amihez nem tudok visszatérni,

A pillanatok, amiket adtam (most eltávoznak a forgó), élénk világba,

Egy körhinta, ami a magányommal együtt totyog…

Még akkor is, ha elhervadsz, mint egy virág,

Emlékezni fogok rád, érezni foglak téged, az évszakok tovább szárnyalnak a szívemben…

Azokon az éjszakákon, mikor a hó énekel, emlékszem rád,

A halvány emlékeim rólad, amik megfagytak abban a szobában,

Mintha mohón várakoztak volna a kívánt jövőre,

Magányban élek…

Add comment március 15, 2010 

Paradox 5: Ötödik paradoxon

(ford. megj.: A paradoxon, állítások egy olyan halmaza, amelyek látszólag ellentmondásra vezetnek, vagy a józanésznek ellentmondó következtetés vonható le belőlük. Több infó wikipédián.)

Te, ki elhunyt lángok takarójában alszol,

Vágyakozva egy messzi-messzi nyugalomra…

Emelkedj fel a holdra, a forráshoz, ami nosztalgiával telt meg

A kiolthatatlan szeretet, az áramlás közepénél

Visszatér a felszabaduláshoz és a megváltáshoz…

A halvány emlékek elenyésznek abban a tengerben, ami mindennek a kezdete,

Egy távoli és hosszú megtisztulás végén… 

Lezuhannak a holdról, esővé válnak, amivel megajándékozták a hatalmas Földet, és lezúdulnak

Levegőt adnak ebbe a testbe,

Egy önzetlen lélek a kezdeténél,

A kiolthatatlan szeretet, a fájdalom közepénél

Egy új életben tartózkodik…

samsara…

lanlanlanlanlanla…

A kiolthatatlan szeretet, az áramlás közepénél

Túlcsordul felszabadulással és reménnyel,

Kisétálsz az újjászületés felé… Hogy egy zárkózott lélekként szüless újjá

samsara…

lanlanlanlanlanla…

Add comment március 15, 2010 

Brilliant: Ragyogó

Haladj előre, törj keresztül a kedvetlen napokon

A szabadsághoz vezető ajtó most kinyílik

Olyan vagy, mint egy ékszer, amit valaki elfakított

Szikrázz a sötétben, és várj a te pillanatodra, hogy ragyoghass

Sikíts a tiszta érzéseidért, és szabadítsd meg magadat az ellentmondástól

Ha megsemmisíted magadat, látni fogsz egy új jövőt

Azt akarom hinni, hogy akár ezekkel a rongyos szárnyakkal is

A széllel szembeni repülésből, a Föld végére tudsz menni

Ha állandóan félsz a zuhanástól

El fogod felejteni, hogy van még egy olyan dolog, mint a repülés

Röpképtelen madarak! Mielőtt eltűnsz ezzel a korszakkal

Csapd meg a szárnyaidat, és szárnyalj, míg át nem szúrod az égető Napot

Mindig élni akarok abban a pillanatban, mikor minden eltűnik, és

Te elég ragyogóan fénylesz ahhoz, hogy elérd, hogy a szívek megremegjenek

Törd szét a tükröt…

Sikíts a tiszta érzéseidért, és szabadítsd meg magadat az ellentmondástól

Ha megsemmisíted magadat, egy új jövő fog szétterjedni a szemeid előtt

Gyerünk, menjünk! Meg fogom mutatni neked a ragyogó világot

Egyszer láttam. Ölelj meg most…

Add comment március 12, 2010 

Tsuki no Kioku –fallen- : A Hold emléke –bukott–

Egész idő alatt ölelem a törekvő álmomat, amíg óvatosan alszom…

…felébredek valakinek a szavaira, a sors rossz tréfájára

Ne állíts meg. Mert elmegyek, hogy megfojtsam magam…

Jézus, kérlek bocsáss meg nekem a bűneimért… -amit el fogok követni-

Játszom a hangszeremen, kiáltok neked, mint a sötét ég, ami mindenhol van…

Az összefont ujjaim játsszák újra azt a dallamot, ami darabokra szakadt, miközben ismét megingott

„mondj nekem szavakat a romlottságról, mélyen a testembe”

Ne állíts meg. Mert elmegyek, hogy megfojtsam magam…

Jézus, kérlek bocsáss meg nekem a bűneimért…

Mulandó, hervadó gondolatok vannak a szemeidben, ezért kinyíltak, milyen álmot álmodsz?

A megsértett spirál csak hazugságokkal ragaszkodik hozzád, és tölt fel téged

Bár fel vagyok töltve magánnyal, kiosonok, amíg újra szabad nem leszek,

Bárhol vagyok, kergetem ezt a kívánságot, miközben vízbe fulladok, még akkor is, ha ez nem válik valóra, még mindig keresek…

„mondj nekem szavakat a romlottságról, nektek… mind…”

Add comment február 11, 2010 

Trickster: Csaló

A csettintett ritmus vízsugara tüzet lő,

Szárnyal az égben

Lépd át a határokat, és engedd szabadon

Az aszfalt elfogja a lábaimat,

Igen, érzem,

Leszúrja a fájdalmat, és megsemmisíti

Szökj el… Engedj szabadon, igen!

Végül, szabadság

Szökj el… Ki a csaló?

Azóta, mióta elvesztettem a karmaimat?

Engedj szabadon… ah…

Semmisítsük meg ezt a képet, szórjuk szét darabokban

A jegy a pokolba a kezemben van

Isten elpusztít engem…

Ah… az elenyésző hang felé

Nincs mitől félni…

Ha ez olyan valami, amit anélkül szereztél, hogy elvesztettél volna valamit,

Akkor elajándékozom ezt

Szökj el… Engedj szabadon, igen!

Az ideáljaink

Szökj el… Ki a csaló?

Sikítok, ez a kéz mutatja az utat

Nem érdekel, ha az ideális világom foltos

Add comment február 11, 2010 

Tainted World: Fertőzött Világ

Irányító minden, a gúnyolódó képmutatók

Hadonásznak az elfojtott vágyukkal

Miközben megtévesztenek a színlelt könnyeikkel, a bűneik felhalmozódnak

„Ez nem egy hiba?”

Mindenki átadja magát a kapzsiságnak, a vérük bepiszkolódott, ez a végzet… erre a világra vágysz?

Élet megállás nélkül, ellopják a távoli szép jövőt

A látatlan becsapások valósága

Szép dolgokra nincs szükség, még az együttérzés is csak az ingerültségben szereplő emlékek kifejezése

Hazugságok…

Elromlik, együtt megkötik, felhalmozódik, felső befolyás

Rendben…

Határozatlanság csinálta csend…

„Megváltoztatom a világot.”

Mutasd meg, hogy mindent meg lehet most változtatni a fénnyel, emelkedj az égbe, a holnap az, amiben én bízok

A vezető tüskék örvénye legyőzhetetlen, biztos vagyok benne, hogy a válaszok szétterülnek ezen a helyen

„Anélkül, hogy a tüskebokrok közepébe láttam volna, amennyit csak tudtam, megragadtam a kezemben lévő igazságból”

Bár ez egy merő remény, ennek meg kellett volna változtatnia az igazságot, amit ebbe a világba, és az emberek vérébe véstek.

Hazugságok…

Felfogja, elromlik, nem érdekli, elsüllyed benne

Rendben…

Téveszme csinálta csend

„Most megmentelek téged”

A függöny most egy új világba emelkedett, maga mögött hagyva minden határozatlanságot

A szárnyaim fesztávolsága a kezeim alatt keresztezi a falat, biztos vagyok benne, hogy a válaszok visszhangzani fognak ott

Az időnek most vége van…

Rajzolok egy új színhelyet…

Add comment február 11, 2010 

Squall: Széllökés

Mulandó, ahogy az évszakok változnak, és a virágok szétszóródnak

Az emlékeim ki lettek mosva a langyos esővel, ami megérintett

Ha behunyom a szemeimet; nevetsz, a szívem annyira meg van töltve, hogy az érzéseim túlcsordulnak

„viszlát…” Az eső rám hullt, amíg ki nem töröltél,

és békét nem adtál a bánatomnak

Megfulladok ebben a szomorúságban, amit nem rejthetek el

A sóhajaim mélyek; lelöktek engem a sötétségbe

Szüntelen eső… ez hiábavaló; egyedül lépek előre, erővel kéz a kézben

A fájdalmasan remegő gondolataim megtalálnak téged

Nem fogok másodszor is felejteni; egy finom hang erősen megperzselődik

A csillogó cseppek végigesnek az abéliákon, miközben finoman hullámoznak

A fény lágyan meggyógyítja még a nagy, szomjazó Földet is

Keveredve az esővel, az érzéseim feloldódtak, amíg újra el nem enyésznek

Viszlát… a jövő térképén nem vagy ott

Bár tovább lépek, nem felejtem el; a veled találkozás csodáját…

Miközben visszatükrözte a kuszátlan gondolataimat, az ég sírt…

Tartózkodom…

Örökké veled együtt akartam lenni…

(ford. megj.: abélia = virágfajta)

Add comment február 11, 2010 

Screen: Elfed (v. szűr – fényt)

Senki nincs itt, nincs viszály a dallamban,

A szívem be van dugaszolva, nincs több fájdalom az érzésekért

Ez túl kegyetlen, senki nem tudja meggyógyítani

A szemeim eltakarva, mint a fény

Tovább omladozik a kezeimben, ez szívtelenség… Azért, hogy ne tudjam látni a piros, égő Napot

A siránkozásom véget ér, nem ejtenek könnyeket értem

A sötétség fénylik rajtam, nincs több remény az életért

Álmatlan voltam, a zúgás átszúrt engem,

A végtelen zúgás rémálma; minden sötétséggé válik

A Hold átölelő fénye elfogy; ezek a szemek… Nem tükrözik vissza az éjjeli ég csillagporát

Mintha ezek a gondolatok, amelyeknek nincs céljuk, teljesen eltűnnének; azóta magányos vagyok, elmesélem neked

Alvás… egy álom, ébredés nélkül

Még egyszer, elkezdtem elfelejteni az eget…

Sekélyes hely… üvöltő… homályos…

A kívánságom az, hogy az imám emelkedjen feljebb a mennyországba, most hinni akarok… A hang a sötétség csúcsán

Ezért élek tovább… ölelkező a sebem… bár a fény kialszik, sétálni akarok a kiáltásod irányába

Amíg az idő, amit nekünk adtak, az élet lángja, elhalványul…

Add comment február 11, 2010 

Kaleidoscope: Kaleidoszkóp

Elveszve kóboroltam, és sebekkel teli madarakat láttam

Azt hiszem, lehet, hogy te voltál, mit gondolsz?

Üres vagy belül, a szemeid annyira magányosak

A színek elhalványultak… olyan, mintha a véget nézném

A remegő ég alatt, még mindig beszélni akarok a kezeidnek melegével, amíg megszűnök létezni

Nézd; még a kék, lángoló tenger horizontja is

Széthasad; olyan, mintha a vég felé haladnék

Most keresztezem a tengert, a színek zápora nyomon követi a Földet

Ez a halhatatlan gondolkodás van most… feltört melletted… vegyél részt ebben a dalban… 

Egy madár útjának a végéről álmodtam; milyen hosszan bámultad a szemeiddel azt a tájat?

A törött égben, még mindig beszélni akarok a kezeidnek melegével

Visszatükröződik benned, a szemeidben; színek százezrei olvadtak bele ebbe a tájba

Ez a dal olyan, mint egy kedvenc mondat: szavak, melyek csak neked áradnak túl, csak neked kézbesítették, és belevésődtek a gondolataidba

Naitomea{Nightmare}:

Nightmare-Rem 

(a címet igazából nem lehet fordítani, mert a remember szóból származik, s ez magyarul valahogy olyan lenne, hogy emlékezni-eml vagy emlé, tehát, jobb ez így, ahogy van)

A kék ég, mi áthatol a vásznon, amire festettem neked

Oh repülő madár, mi kiterjeszti szárnyait, kérlek adj szárnyakat 

MEGVÉDELEK ÉS TE IS MEGVÉDSZ

Ez mind távoli képzelet

Túl sok a kívánság, mi nem válhat valóra

EmLÉKEZNI FOGOK RÁD, EmLÉKEZNI FOGOK RÁD

Mert soha sem felejtelek el

Nem kell félned

Még hosszú, hosszú ideig nem mondom ezt

Talán ezek a sebek valahol megmaradnak, és megbánássá lesznek

Nem tűnnek el, ha felkelek reggel

Felhalmozódnak, mint a lehullott falevelek

Szeretlek, és azt mondom, hogy a hazugságok már túlcsordulnak

A cél egy olyan világ

amiről azt gondoltam, hogy veled együtt akarom látni, igen, veled

Egy üres álomban

Felemel a szerek szárnyára, anélkül, hogy bemocskolna

Biztos vagyok benne, hogy képes leszek egy nap kimondani ezeket az érzéseket.

HA MEGVÉDELEK ÉS TE IS MEGVÉDSZ

Ha ez valóra válhat

Nem lesz semmi, amit meg kell bánni, igaz?

EmLÉKEZZ RÁM, emLÉKEZZ RÁM

Anélkül, hogy elfelejtenél engem

Ezzel megvédhetsz.

Biztos vagyok benne, tudom, hogy ez a szív, egy nap begyógyul

Nightmare-The World

A múló időben egy pillanatnyi csillogás 

Folytatom a sétát, hogy elfedjem a világ emlékeit, akár egy hívő 

Az álmaimat senki más nem álmodhatta volna, mindent eldobtam, ami haszontalan 

A gondolatok, melyek szívem mélyéből fakadnak nem változnak meg könnyen

A valóság és a képzetek fogva tartanak, még ha bilincsbe is fog az áldozat

Vágyaimnak nem tudok ellenállni, mert mindent szívből kívánok

Hazugságok, félelem, gyász, a pénz hatalma, szomorúság vesz körül 

Elég erős vagyok, hogy ne ejtsenek rabul, egy csaló vagyok, aki nem ismer magányt 

Nézd a hatalmas épületeket, melyek átdöfik az éjszakai eget, a csillagok és az űr hívogat 

El fogok tévedni? Még mindig ez aggaszt 

Az egész várost ellepik a romlott emberek, nem engedhetek e dolgok csábításának 

Mert az út végén tartani szeretnék valamit a kezemben, mit én ragadtam meg 

A tudatosság tengerén becsukom a szemem

Mikor elérem régi álmaimat 

Csupán élem az életem a világban, mint egy hervadó virág, a halálhoz közel 

El kell érnem azt, amit mindenki más, a valódi önmagamat 

Az egyszerűség egy nap biztosan igazsággá válik 

Továbbra is hinnem kell, a becsületem a valódi igazság 

A múló időben egy pillanatnyi csillogás 

Folytatom a sétát, hogy elfedjem a világ emlékeit, akár egy hívő 

Oldal: Japán Dalszövegek Magyarul...
...mert mi JRock-fanok vagyunk és mi igenis összetartozunk^^ - © 2008 - 2025 - ameko.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat